Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki számít romának?

A Magyar Királyi Statisztikai Hivatal által 1893-ban végrehajtott „czigányösszeírás” volt. A nemzetiségek léte, megoldhatatlannak tűnő problémának tűnt. Ugyanakkor a nemzetiségi hovatartozás bizonyos mértékig a társadalmi réteghelyzetét is meghatározta. Ez a korabeli tanulmány a következőképpen értékelte az összeírás szükségességét: vándorló életmódjuk megnehezíti a törvények érvényesülését. Tehát a polgárosodás miatt tartották fontosnak.

Azonban elég egyszerűen megoldották az összeírást azzal, hogy hogyna különböztetik meg a a romákat: anthropológiai jellemző alapján. Rá 80 évre Kemény István továbbvitte az elméletet, tehát az a roma, akit a környzte annak tart. Volt még egy másik elmélet Csalog Zsolté, mipedig a pigmentáció mértéke felfoghatóan eltér a környezettől. Továbbá a romák létminimum alatti szintje a 2/3-a a magyarokével szemben, továbbá a tradícók és etnikai arculatok szintén eltérnek. Nagyon kidolgozott elmélet, azonban azokkal már nem foglalkozik, akik felszívodtak a környezetbe. Vagyis a leginkáb asszimiládott romák kimaradtak nemcsak az 1893-as számlásláskor, hanem az 1970-es összeíráskor is. 24

Azonban a közvéleménykutatásból kiderül, hogy a “cigány” besorolás alól képtelenség megszabadulni. Például akkor is cigánynak tekintik azt, akinek szülei cigáynok, ő pedig magyar férjével és 3 gyerekkel családi házban laik és tanárnő. Vagy a válaszadók szerint, ha valaki nem cigány, de cigány a felesége és cigányok között él, akkor a közvélemény 28% szerint cigánynak teinthető.

Szegő Lajos csak a cigány nyelvet beszélőket tekinti cigánynak, mivel az ő gondjuk cekinthető igazán problémának, nem azoké, akikről már nem lehet egyértelműen, vagy életkörülmény alapján meghatározni.

Vekerdi József szerint életforma szerint lehet legkönnyebben megkülönböztetni, ami évezredek alatt be idegződött be.

Csengey azt firtatja, lehetséges-e egységes, demokratikus viszony két kükönböző kultúrájú, másfajta életvitelt folytató nép között. Elméletze bár helytálló, viszont a 20. százdban már annyira be vannak szorítva egy ideje a magyar társadalmi elvárások korlátai közé, már régen asszimilodniuk kellett volna. Ráadásul már többszáz évre visszanyúló folyamat. Másik elmélet szerint folyamatosan vándoroltak be az országba az újabb romák, ezért ők még később alkalmazkodtak.