Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kitörési esélyek egy nyomortelepről

Kitörési esélyek egy nyomortelepről

A most következő tanulmányt egy nyíregyházi telepen végezték el neves kutatók. Hajdan egy hangulatos kis kertváros a nyolcvanas évek közepétől nyomorteleppé vált, sokan gettónak nevezik. A várostól elkülönítve élnek, mintegy körül vannak falazva, e legitimálja a szegregációt.

Még az 1964es felmérés szerint 222 ezren laktak cigányok szeparált telepen, azóta jelentősen csökkent a létszámuk, asszimilálódtak fokozatosan. Az 1980-as években már csak 42 ezren laktak, 2003-ban mindössze 36 ezren. A szociológusok azon tevékenykednek, hogy felszámolják ezeket a gettókat és beolvasszák a közösségbe őket, legyenek hasznos részei a társadalomnak.

A 19. század vége Nyíregyháza életében az infrastruktúra korszaka volt. Megépült a Guszev laktanya, ami az Osztrák-Magyar Monarchia legkorszerűbb lovassági laktanyája lett. A Honvédelmi minisztérium tulajdonában 1945-1957-ig volt, amíg Nyíregyháza lakásproblémák enyhítése érekében átalakítgatta lakóövezetté. Hatalmas beruházás történt, bár mind új lakásnak számított és ezért magas presztízsű környékké vált.

Aztán a 60-as években megépült a 15 éves lakáspolitikai program keretében állami költségvetésből történő lakásépítés, ami még magasabb életszínvonalat nyújtott az embereknek, nagyobb területű lakásokkal és modernebb épületekkel, a guszevi telepről kezdtek átköltözni az új lakásokba. Így hát minőségi csere révén alkalmazottak és családtagjaik költöztek oda. Lejjebb mentek az árak és lassan beköltözött a munkás, majd később az alacsony egzisztenciájú, rossz szociális helyzetű cigány lakosság is, ami végül végleges lakhelyévé vált nekik.

Később felvetették a 70-es években, hogy felújítják, de csak kevés pénz jutott a fejlesztésre, ezért gyenge minőségű munkával aligha volt érdemleges változás. A rossz szociális helyzetben lévőeknek megfelelőnek tartották a telepet. Aztán önkormányzati tulajdonba kerültek, amit később eladhatatlannak minősítettek, mivel mindegyiken hátralékok keletkeztek.

1998-ban Nyíregyháza 100 millió forintos pályázatot nyert, hogy az ott lakók segítségével felújítják a lakásokat, de még ekkor is alig látszódott változás, továbbra is slummosodott és szegregált része maradt a városnak. Sajnos sokan laknak a lakásokban, egy szobára kb. 3 fő jut, így egy gyereknek lehetetlen sűrűn lakott lakásban, zsúfolt és piszkos körülmények között tanulni. Életminőségük csökken, a betegségek száma nő, reprodukálja a kirekesztettséget, végleges leszakadást, mobilitási folyamatban valós megrekedést.

A városvezetés társadalmi integráció helyett, az ottani fejlesztésekre próbál összpontosítani. Programokkal, intézményekkel, tanulmányokkal, szakmai és módszertani kiadványokkal. Bíznak abban, hogy lépésről lépésre sikerülni fog az ott lakó lakosság helyzete. Ez a városlakók érdeke is, sőt, az egész társadalom problémája, hogy a társadalomnak hasznos részeit képezzék azok az emberek, akik jelenleg segélyekből élnek és helyzetük miatt folyton támogatásokra szorulnak, nem illeszkednek be és bűnözővé válnak.