Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ROMA MŰVÉSZET

A magyarországi cigányság zenei hagyománya

1905-től fordulópont következett be a magyar művelődéstörténetben. Kodály és Bartók hiteles népzene-kutatói munkássága, melyben tisztázódik a magyar népzene és a cigány népzene kérdéskomplexuma. A közvélemény ugyanis a cigányzenét tekintette a magyar népzenének, természetesen meghamisítva ezzel a magyar és cigány zenefolklórt.

Addig senki sem próbálta meg kielemezni a szókincs és nyelvtani különbségeket, illetve összehasonlítani. Sajnos elég sokáig tartott ez a tévhit, még a műveltebb rétegek között is.

A cigányság zenei szerepéről már 1489-ből is van említés, de a 18. századig csak elszórt adatokat találunk. A romák zenei szereplése is elég csekély számot mutat, hiszen arányuk mindössze 6%.

„Szinte felmerül a kérdés, vajon a cigányok zenei stílusa nem az úri rétegek osztályából származik-e?” -írta Bartók Béla 1932-ben.

A magyar zenefolklór gyűjtését Vikár Béla kezdte el fonográf felvétellel 1895-ben, de mivel nem volt zenész, ezért nem igazán tudta megfelelően rendszerezni a gyűjteményét. Az igazi tudományos kutatást Kodály és Bartók kezdte el még 1905-ben. Elkezdték összeszedni az addig ismeretes anyagokat és összehasonlították más népek zenéjével. Hamarosan meg tudták fogalmazni a magyar és a cigány zene döntő különbségeit.

1912-14 között 105 cigány dallamot gyűjtöttek a történelmi Magyarország területén. Mi lett az elemzés eredménye? Elsősorban cigány dalnak kell tekinteni minden saját nyelven, illetve a környezettől eltérő nyelven. Másodsorban azokat is annak kell tekinteni, amelyeket bár nem az ő nyelvükön írtak, mégis magukénak tartják, és ezt a környezetük is elismeri. Bár lehet benne a környezethez hasonló sajátosság, mégis ami lényeges különbözik az a pergetés, bizonyos dallamsorzáró motívumok és jellegzetes hangszínhatások.

Kodály és Bartók után rengetegen elkezdtek foglalkozni a témával, azonban jelentőseben Cseki Sándor és Imre volt, akik 614 dallamot szereztek 1942-ben és javarészt fonográfra rögzítve.

Ettől kezdve megindul szinte tömegesen a a romák népzenei kultúrája iránti érdeklődés, tévében, rádióban, lakodalmakban kezdik el játszani, már-már magukénak tekintve a magyarok. Bár az érdeklődés nem szenved hiányt, mégis nem mondható tudományosan rendezettnek, hiszen kevés szakember foglalkozik még manapság is vele. Legalább 4-5 szakember kéne, akik 2-3 év alatt összegyűjtenék, rendeznék a cigány zenét, ami még máig sem készült el.

A legfelszereltebb anyaggal Magyarországon a Magyar Tudományos Zeneakadémia rendelkezik.

 

 

A cigány népköltészet

A romológia egyik legrégibb kutatási területe. A jelentősebb folklorisztikai kutatások múlt század második felében láttak napvilágot. A romológia 1840-től vált tudománnyá, akkor jelent meg az első jelentős cigány nyelvészeti dolgozat A cigányok Európában és Ázsiában címmel. 1880- ban megszületett a nemzetközi cigány kutatás máig legrangosabb központja az angliai Gypsy Lore Society (Cigány Tudós Társaság). A népköltészet vizsgálatához is nyelvész adta meg az első megbízható szöveganyagot. Franz Miklosich Európa cigányainak nyelvjárásáról és vándorlásáról című művét, mely egy terjedelmes népmese,- dal és balladagyűjtést is tartalmazott. Wislocki Henrikről se feledkezzünk meg, aki sok kötetben ls folyóiratcikkben közölt cigány népköltési alkotásokat. Természetesen vannak magyarok is : Hermann Antal és Meltz Hugó hasonló publikálásokkal. Bár van néhány hiba a könyveiknek, de nekik lehet köszönni, hogy sok népköltészeti mű fennmaradt. Hatalmas lendületet adott Habsburg József főherceg is, aki bár nem volt tudományosan felkészült, rengeteg anyagi s politikai hátérrel rendelkezett és még szótárat is megjelentetett Nagy-Idai Sztojka Ferenc barátja segítségével 1890-ben.

Nagyon sokáig az angliai centrum marad egyedüli romológiai kutató intézetnek, akik jelentősebbe foglalkoztak a romákkal, a világháborúk idején semmilyen kutatómunka nem folyik, majd egy idő elteltével a Csenki fivérek énekes-verses és népmesei anyagot dolgoznak fel a negyvenes évek végén. A második világháború befejeztével ismét megindul a kutatás 1949.ben megalakul Franciaországban a Cigány Tanulmányok Társasága. Nem egy népköltészeti alkotást tesznek közzé az országban. Szovjetunióban is több publikáció jelent meg, majd később már könyvek is felölelték a témát.

Miből is áll a cigány népköltészet?

Elsőnek érdemes megemlíteni, hogy teljesen hiányzik a dráma műfaja. A sajátos műfaja az ami párbeszédekre épül, mint egy mondóka. Az összes többi műfaja csupán narratív jellegű. Azonban fontos megemlíteni, hogy nem olyan régi ez a fenn maradt anyag, körülbelül 100-150 évesek lehetnek, vagyis kizárólag az újkori népköltészetet ismerhetjük meg. Tehát a régi kultúrától egészen eltérőek.

Mivel sokat időztek a Balkánon, nincs olyan meséjük, ami ne hasonlítana a balkáni nép meséire. Ebből az következik, hogy a romák ind rokonsága kizárólak nyelvezetük alapjainak egy részéből tűnik ki, a népköltészet stílusa erősen európai folklór. A sok történetből és balladából amit örököltünk több motívumból is kitűnik, merre éltek, vándoroltak a romák. Kelet-Ázsiából elvándorlásuk óta majdnem egy évezredet töltöttek el a Közel-Keleten, illetve a Balkán-félszigeten. Sőt, a cigány folklór még a magyar nyelv történetének tanulmányozására is alkalmas valamennyire. Egy érdekes jellemző a cigány népmesékben, hogy az alapkonfliktus hiányzik és a mese végkifejleténél sem lesz általában a konfliktus drámai megoldása, a befejezést a konfliktus nem oldja fel, hanem egyszerűen „elkeni”, meg nem történté teszi.

Legismertebb balladáik: Kígyóballada és a Cicaballada.

Azonban már szinte senki se tudna mondani olyan legendát vagy mondát, ami a cigány nép kultúrájából származik. Egészen egyszerűen az ért nem, mert szépen lassan kihaltak ezek a mesék, szájról szájra terjedtek és nem volt olyan nép énekes, aki a sok évszázados kivetettség és lenézettség ellenére megörökítette volna írás formájában ezeket. Sőt van olyan kutató, aki azt mondja, amit eddig kiadtak cigány népmeséket, mind hamisítvány vagy téves forrásból származnak.

A cigányság valódi írott történelme valójában csak most kezdődik el, ott ahol végre letelepedtek és bár a folklór korszaka már nem, de műirodalom története kezdődhet el.

 

Tánckultúra

A kelet-európai cigányság tánc- és zenefolklórja az itt élő népekkel szimbiózisban alakult. A cigányság fontos és többrétegű szerepet játszott a befogadó népek életében. Nemcsak a régi, feledésbe merült hagyományok őrzői, de az újkori nemzeti kultúrák kialakításához, színesítéséhez is hozzájárultak. A zene- és tánckultúra elemeit érdekes mód inkább a nem zenész cigányok őrizték meg, a zenész romák inkább az újkori kultúra színesítéseben és összekötő szerepében jeleskednek. Ez nemcsak a magyarországi romákra, hanem a környező kelet-európai országokban élőkre is.

A tánckultúra területenként eltérő, de alapjaiban azonos elemeket tartalmaz. Tehát részben át is vettek az adott környezetből a kialakulásuk során. Érdekes, hogy a dalszerzeményeik nem ennyire eltérőek. A helyi tánc történeti régen elfeledett elemeit sikerült megőrizniük, ez szintén hatalmas kincs. A legtöbb információt és a leghitelesebb táncvonásokat a Tiszántúlról lehet begyűjteni, ott őrizték meg legjobban az alapokat. Az oka a régi alapok megőrzésében sokat játszott az a tény, hogy nem alkalmazkodtak a helyi lakosság fejlődéséhez, mindig tovább vándoroltak.

Nincs szokásrendjük, illetve alkalomhoz kötött táncaik, a nap bármelyik szakaszában, bárhol táncra perdülnek, akár munka közben is. Még a lakodalmaknak sincs rendje ezt illetően. A nem zenész cigányok vokális táncdalaik előadásakor rögtönzött szótagok pergetésével váltogatják, miáltal ritmikailag igen virtuóz és hangszínekben gazdag melodikus tánczene kíséret jöhet létre.

A cigány táncok előadási sajátossága az az elemi erejű, túlfűtött, olykor extázisig is fakadó átélés, már csak Európán kívüli társadalmakban találkozhatunk. Sajátos, régies műfaj-formai többalakúság jellemzi: férfi és női szólótáncot és páros táncot is magában foglal. Inkább jellemző a spontán, rögtönzött előadásmód, a csoportos nem ismert, egyéni forma, szabálytalan felépítés.

Végezetül

Tánckultúrájuk szervesen összefonódik kelet-délkelet európai népekével. A több évszázad alatt átvett elemeket, pedig olyan alkotó módon formálták magukévá, hogy már önálló stílusként is megállja a helyét. A régi nemcsak magunk, hanem más vidékektől átvett stíluselemek mind gazdagítják az egyetemes európai néprajzot és művelődéstörténetet.

 

A cigány kártya története

A kártya olyan történeti tanulmányozási lehetőséget jelent, amin keresztül még jobban megismerhetjük kultúrájukat.

Az egyik legalapvetőbb szükség a cigányok jóslásaira a lelki útmutatás, tanácsadás. Akkoriban még nem lehetett senkihez sem fordulni szaktanácsért, hát maradt a jövendőjóslás, ami egy „biztos” támpontot adott, hogyan döntsön különböző ügyekben. Később ez kulturális alapkővé nőtte ki magát és megélhetést is biztosított számukra. Mivel titkokat is elmeséltek a cigányoknak, nem élhettek vissza az információval, pláne akkor sem, ha valamilyen bűncselekményt meséltek el, hiszen akkor cinkostársnak is kikiálthatták.

A jósoknak az ókorban még hatalmuk volt, hiszen a legnagyobb uralkodók is függtek tőle és úgy irányították az országot, ahogyan ők megjósoltak, mit kel tenni. A romák nem gyakoroltak hatalmat ezáltal. Még a múltszázadig sokan jártak hozzájuk, manapság már nem nagyon lehet róluk hallani, mivel lenézik a dolgot, vagy szégyellik, a mai tudományos világban már nem tulajdonítanak ezeknek jelentőséget. A kártyavetés ma már szubkultúra részét képezi a cigányságnak.

Persze mi az oka a kártyavetés elterjedésének és ismertségének babonás körökben? Egyszerűen az emberek szeretnék kezükbe venni a sorsukat. Bár hiedelmek szerint nem lehet változtatni a sorunkkon, mégis a jövőt ismervén, ölbe tehetik a kezüket. Közben paradox a helyzet, mivel bátornak is kell lenni ahhoz, hogy az ember szembenézzen a sorsával. Fel lehet tenni a a kérdést. Vajon van e különbség, hogy kártyavetőhöz vagy pszichológushoz fordulunk?

Pszichológia azt mondja fontosabb a változás igény, mint módja. A lényeg, hogy valaki képes megtenni az első lépést és egy másik embernek tárja elé a helyzetét, ilyenkor már önmaga is át tud látni valamennyire a problémán vagy helyzeten.

Persze a további lépéseket már inkább bízzuk szakemberre, akik komoly tanácsot adnak.